Mivel ma nem volt suli, ezért eldöntöttük, hogy elmegyünk sétálni, elmegyünk újra abba a kilátóba, ahová első este elvitt minket a mentor nénink kocsival. A városközpont olyan fél óra lehet gyaloggal, de szerencsére kaptunk lovas segítséget: :P




















Zsófi azt mondta, hogy igazán idióta csak egy másik országban lehetsz, én otthon is próbáltam, de itt is megy. Meg nem is engemet kellett volna fényképezni a lovon, hanem az elhaladók arcát, egy néni majdnem árokba vezette a kocsiját annyira röhögött. Na mindegy. A kilátóhoz 418 lécső visz fel, meg 10000 lépés. A végére húztuk a belünket de a kilátás kárpótolt minket! Jah 1-2 kép kedvéért még egy lezárt területre is belógtunk, de onnan igazán jó képeket lehetett csinálni. :P








































Visszafelé megpihentunk egy kicsit egy játszótéren, komolyan jól esett. Itt a sötédedés is másabb mint otthon.  Otthon, van egy olyan rövid kis időszak amikor már nincs fennt a nap, de még világos van. Na itt ez a periódus vagy 2 óra hossza.

Megint időben sikerült ebédelni, olyan 7 óra körül, és az a vicces, hogy mindig akkor esszük a leg alak barátabb kajákat, mikor majd meghalunk a fáradságtól, mert annyit mentünk. Virslis, édes savanyú mártásos rizs volt a mai menü. Be creative!

Tomi, ígérem nem felejtem el a szalszát!
Tomi, igen vettem gépet, Canon eos 1000D. Jó kis masina. :D
Köszi Nao, hogy olvasod a blogomat, igyekszem jól csinálni!
Norbi, nem tudom, hogy ők, hogyan eszik a krumplit, csak nekünk nem volt kedvünk megpucolni. Én megvártam volna, még magától megpucolódik... :P
Kitti, te is hülye vagy. Na innentől beszéljétek meg Matyival! :P
És ami elmaradhatatlan köszönöm Csabának, hogy segített kicsinosítani a blogom!