Norvégiában

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

Nos, bocsánat, hogy eddig nem írtam, de igazából nem történik semmi. Mindjárt megmagyarázom a verset is.
Jól elvagyunk a suliban. Sokat kell készülni napról napra. Mióta megtartottuk a gulyás partyt mindenki azért könyörög, hogy főzzünk neki gulyást. (kérnék otthonról gulyáskrémet és pirosaranyat, meg tejfölt! :D:D:D) Szerintem sokszor kell még főznünk a többieknek. ;) Csütörtökön valamit beszélni akartunk a spanyol lányokkal, épp ettek, és meghívtak minket is. Valami mexikói kaját ettek, ők csinálták. Valami tortilla szerűség volt, csak mexikói kiadásban. Vagy mi a nyavaja. De ígéretet kaptunk, hogy megtanítanak tortillát csinálni. Szerintem annyi esélyünk lesz megtanulni, mint nekik a gulyást.
Na visszatérve a versre. Aki ismeri a muzikális énemet annak nincs nehéz dolga, hogy miért ez a vers. Ez nem csak a kedvenc Ady versem, hanem ez A kedvenc versem, és nem csak azért mert rövid, hanem mert egy zongoráról szól, és kb. én is hasonlóan érzek. Na de hogy miért is került ide ez a vers? Egyszerű. Elindultunk bulizni hirtelen felindulásból, és egy helyi kis bárban kötöttünk ki. Ennek a bárnak az az érdekessége, hogy van a közepén egy nagy zongora, asztalnak van megcsinálva, és a zongorán játszanak miközben sörözöl a tetején. 1920s évek beli berendezéssel, nagyon eltalált világítással és berendezéssel rendelkezik a bár. Elmondhatatlanul jó, tépik a zongorát örökzöld számokkal, kezedben a bambid, és üvöltöd a kedvenc számodat, vagy akár táncolhatsz is rá. Ez az este is bekerül a már ezért megérte kijönni aktába. Képeim megint nincsenek, kicsit vadabb helyre indultunk, és oda nem akartam elvinni a fényképezőmet. Előbb-utóbb pótlom. A hejes írásra kitérve egy kicsit, úgy jó, ahogy van. ;) :P