Ilyen itt az élet, hogy kb 1 hétig nincs miről írnom, azután hétvégére felpörögnek az események.
Henry az üzleti kommunikáció tanárunk, meghívott magához minket, hogy menjünk el dumálni és szórakozni. Ő az Amerikai tanár. A spanyol lányok mondták, hogy ők tortillát csinálnak (Tanárnő! Ha minden jól megy hétfőn küldöm a receptet!) mi sem mehetünk el üres kézzel. Annyit agyaltunk rajta, hogy mit lehetne főzni a többieknek, ami igazán magyar, vagy magyaros, és nem kerül sokba. Először a madártejen gondolkodtunk, de mindent végig gondolva skippeltük. Utánna jött a palacsinta ötlet, de nem akartam órákig a konyhában stend up-polni, meg különben is melegen jó, ezért ez is kilőve. Kitaláltuk, hogy a külföldiek nem igazán szoktak levest enni. Így zöldséglevest főzzünk nekik. A konyha átalakult nagyüzemi konyhává, Zsófi a sütit sütötte Brecht esti szülinapi bulijára, Balázs pucolta a zöldségeket, én meg főztem az ebédünket, majd a levest. Először kicsit szégyenkezve indultam el a zöldség levessel, hogy de ciki lesz ezzel beállítani, de mindenki tömte magába, nem ismerték. Henry is levessel készült, kicsit poros beütésű paradicsom levest készített. Ami igazán nagy szám volt, hogy Herendy tányérokból ettünk. Más ízt adott a kajának komolyan. ;) A spanyolok tortillája is nagyon finom lett, be is toltuk mindet. Utánna zongoráztam egy kicsit a többieknek, utánna Dani és Henry gitározott. Jól éreztük magunkat nagyon.

Henry lakása:

A csapat egy része:

Nem tudom, hogy az USA-ban mennyire szokás teázni, vagy kávézni, de most ez volt.

Végül Henry, ahogy épp az egyik saját költésű számát adja elő, hogy a kutyát miért kell reggel megsétáltatni, és miért kell korán kelni ezmiatt.

Brecht 9re várt minket a szülinapi bulijára, de mivel nem akartuk Henryt se megsérteni, hogy gyorsan lelépünk, ezért olyan 11 körül oda is sikerült érni. Brecht mesélte, hogy olvasta a blogomat, és tetszik neki. Gratulálok, megnézegetted a képeket. Nem, ő tényleg olvasta. Betolta az egészet google translate-ba, és lefordította neki. Basszus, vigyáznom kell, hogy mit írok, ha róla van szó. ;) Először egy kis bárba mentünk bulizni, ahol nem kellett belépőt fizetni, cserébe egy gombostűt nem lehett volna elejteni. Úgyhogy innen el is húztunk gyorsan mint a vadlibák. (hajrá google translate ;) :P) Oda mentünk, ahol multkor már voltunk, és ígértem, hogy csinálok képeket (nem a zongorás hely, oda szombatonként korhatár van szabva, és még én se mehetek be. :P) Jó volt nagyon. Nagyon büszkék a Norvégok, hogy ilyenkor szombatonként mennyire őrültek, és hogy milyen sokat tudnak inni. Komolyan, nálunk egy józanabb életvitelű leányzó is az asztal alá inná őket. 2-3 sörtől ők készen vannak. Aki jobban bírja az meg tud inni 4et is.
Megint beigazolódott, hogy a buliknak jó csapatépítő jellege van, csak nem kifizetődő, főleg itt nem, és bankkártyával ne menj bulizni!!! ;)

Maga a hely

Brecht és Stine

Esme

És végül a szülinapos